Kökény Anna

Kökény Anna volt a nevem,
Nem Szöged nevelt fel ingem,
Felnevelt az édesanyám,
Szögedi vár lett a tanyám.

Boszorkánypör volt Szögeden,
Akkor ítéltek el ingem
Megkínozták a testemet,
Elvették az életemet.

Gyógyítottam, bábáskodtam
Átkozottul szegény voltam,
Én senkit meg nem átkoztam,
Soha senkit nem bántottam.

Egyszer mégis bevádoltak,
Boszorkánynak kiáltottak,
El is fogtak váratlanul,
Megégettek ártatlanul.

Üljön össze hát a szegedi nagytanács!
Ne tűrjük tovább a boszorkánykodást!
A pribék kezdje el a kínvallatást,
Kényszerítse ki a terhelő vallomást!

Nem én idéztem jégverést,
Vajúdóknak sem szenvedést,
Nem mérgeztem meg a kutat,
Nem tagadtam meg az urat.

De mert mégis elítéltek,
Érjen el az, mitől féltek!
Mind, ki máglyára juttatott,
Örökre légyen átkozott!

Az alsó Tisza-part a vízpróba helye,
A vádlottat a bakó ott nyomja le.
Ki végleg elmerül, ártatlan lehet,
Akit feldob a víz, nem kap kegyelmet.

Valld be Kökény Anna minden bűnödet,
A Sátánra bíztad gyarló lelkedet.
Kész az ítélet: máglyahalál!
Így jár, aki az ördöggel cimborál!